Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Versek Papáról

Portré: Nagyapám

Róla nem lehet beszélni. Nagy - mély sóhajtás igézi - meséje.

A háborút nyerte meg nekem. Hat napig éhezett egy maga ásta gödörben.

Most is a határban él, arat - gondolatban.

Nézi a pihenő gépeket, felül rá, akár egy gyermek.

Ő, ki még tokmányból élezi kaszáját.

                                                       (Drága Papámnak)

 

Ő. /Nagyapámnak/

 

 

Ő visszajött és harcolt tovább

Ellenem - ellened

Nem talált hont, s hazát.

 

 

Kellemes dér ült haján

Engeded - elveszted

a Tél nem éri el talán.

 

Ő visszajött és harcolt tovább

Álmodja a honni éjszakát.

Repülők, bombák zaját.

Szirének dallamát.

 

Ő visszajött és harcolt tovább.

                                             (Kelt. 90 körül a Tél elérte szegényt.

                                               '95.szept.1-én. Nagyon hiányzik.)

 

 

Papa

 

János bácsi unokája vagyok én

ki nem a sarki fűszeres.

Kovács legény volt

szegény

univerzális lakatos

Mester

Ember

Ő tanított meg élni

Engem.

 

János bácsi unokája vagyok én

ki nem a sarki fűszeres.

Lehetne akár ő is

mert én vagyok a csillag-virág-szemefénye

és Ő nekem a

Mindenem.

              ('97.03.20. Elment, s én életében nem mondtam meg neki,

                hogy mennyire szeretem.)

 

 

 

 

Két éve hagytál itt

 

A Család már nem ugyanaz

már fájnak a közös hétvégi ebédek.

Hallom a hangodat

Cseng bennem a nóta

mit együtt daloltunk

v a l a h a

s oly nagyon kívánom vissza a percet,

a múltat, hangodat.

Átfoglak,

érzem csontos válladat

s táncolok újra.

A lüktetésből érzem, tudom,

hogy velem vagy

csak nem láthatlak soha.

                                      ('97.11.01.)

 

 

 

Másnap reggel

 

Megjelent arcod

- egy másik intervallumban

voltál és én is.

Megrémít közelséged

ahogy jelt adsz

a halál után

Te, ki hitetlen voltál.

    Most

állj meg pillanat

mikor Te jelzel nekem,

hogy van élet az élet után

~ lágyan simogatod arcom,

megfogod nózim csak úgy viccesen ~

       Istenem

Kérlek, engedd, hogy láthassam

Őt még egyszer ebben a földi életben

                                         ('97.11.01.)

  

 

Kísért (et)

 

Túl

     sokat gondolok a halálra

Túl

     közel van

-Túl

      az óperencián-

Üres aknamezőn lépkedek

mellettem villámként csapkod,

s egész környezetem odavész.

Mintha kör-körös játékot játszanék

én vagyok középen

egyedül, tisztán

köröttem már meghalt

a világ.

(Én következem)

                         ('98.01.15.)

 

 

 

 

 

Talány

         /Apámhoz/

 

Vágyom a tücsök zenére

egy tisztátlan mezőre

Sziklára

- a habzó tenger foglyára -

 

Vágyom két csillag szépére

az itatós fényére

Apámra

- lángoló vörös hajára-

 

Vágyom álmaimra újra

holdfényes éjszaka hangja

Rád

- holtágú természet csigaháza -

Rád

                              ('90.körül)

 

 

 

 

 

Kívánság

 

Te, Ki még a legnagyobb

fájdalomnál sem érzékenyültél el.

Te, Ki a háborút is kínokkal viselted.

Te, Könnyeztél halálod hajnalán.

Tudd meg, hogy felfogtam egy könnycseppet

tenyeremmel, s az gyémánttá változott.

Azóta őrzöm. Majd megmutatom, ha

Találkozunk

              Odaát.

                  (’98.02.03.21.00.Papának)